A jászok mint pogányok telepedtek le hazánk területén. Kun László király az 1279. évben kiadott „kun törvényekben” elrendelte a jászok és kunok megtérítését. Palugyai leírása szerint „...1332-ben Jászfényszaru parochiális helység volt a Zagyva bal partján, és Egyháza volt.” Kőtemplom azonban csak a 15. században épült gótikus stílusban a nyolcszög három oldalával záruló szentéllyel. A török dúlás miatt megrongálódott templom újjáépítéséhez 1643-ban a nagykőrösi hívektől kapott jelentős adományt a település. A török uralomtól megszabadulva 1702-ben barokk stílusban átépítették, régi szentélyét meghagyták, új főhajót, kántorkórust és tornyot építettek. Később a szentély északi oldalán sekrestye, majd 1759-ben ahhoz csatlakozva mellékhajó és előcsarnok épült.
Az északi mellékhajó alatt kripta található, kis belmagasságú, téglából készült dongaboltozat fedi. 1768-ban saroktámpilléres, barokk stílusú, új, négyszintes torony épült a főhomlokzat elé, melynek földszintjén nyílik a templom főbejárata. A torony pillérein kb. 1900-tól Szent István és Szent László király szobra áll.
A torony faszerkezetes sisakját 1912-ben villámcsapás érte, leégett, a négy harang is „megnémult”. 1913-ban az új, neobarokk stílusú toronysisakot vörösréz lemezzel fedték, tetejére új keresztet és gömböt helyeztek. Hebrony Kálmán plébános saját költségén négy új harangot készíttetett. A II. világháború alatt beolvasztott nagyharangot Litkei Antal c. prépost szervező munkájának és a hívek adományának köszönhetően 1986-ban 1150 kilogrammos haranggal pótolták. A 300 éves évfordulóra díszkivilágítást kapott. Száz év után, 2013-ban az önkormányzat a keresztet és a gömböt restauráltatta és újraaranyoztatta.
A szentélyt a főhajótól elválasztó diadalív melletti átjáró keleti pillérébe falazták be az 1702-ben történt átépítést megörökítő feliratot. A templomtér és a mellékterek különböző típusú boltozatokkal fedettek. A berendezés jórészt 18. századi, 1746-ban három, 1759-ben már öt oltár állt benne. Jelentős berendezés a késő barokk copf stílusú orgona és a vele azonos stílusú és korú építmény, a szószék és a Nepomuki Szent János-mellékoltár. Az eredeti orgona 1760-ban épült egy manuálos pedálos, szépen díszített barokk szekrénnyel. 1860-ban Bakos Károly az orgonát bővítette és átépítette. Répási Viktor Csaba okleveles festő, restaurátor 2006-ban nagy műgonddal feltárta és restaurálta az eredeti barokk festést és annak színvilágát, valamint a gazdagon faragott homlokzati díszek és füzérek aranyozását. Az orgona belső szerkezetének javítását és az új sípok beépítését Pusker János karnagy és orgonaépítő végezte. Az orgona felújítását a Jászfényszaruért Alapítvány hétszázezer forinttal, a FÉBE a templomban szervezett koncert bevételével támogatta. Koltay József kántor a Jászfényszaruért emlékéremmel járó pénzjutalmát ajánlotta fel, és a hívek sokasága adakozott az orgona felújítására. A templom falait az 1960-as években készült modern, bibliai tárgyú, több kéztől származó freskók borítják. A templom igen értékes festménye Szűz Máriát ábrázolja, jobbján a kis Jézussal. A kép a varannói könnyező kegykép másolata, feltehetően a 18. század közepén készült. A képet az orgonával egy időben Répási restaurálta.
Dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke 2002. november 17-én a háromszázadik évfordulóra kívül-belül felújított templomot ünnepi szentmise keretében megszentelte.
Forrás:
Tóth Tibor (szerk.): Jászfényszaru kulturális és természeti értékei