Gondűző elnevezéssel a település egykori szélén, közel 40m2-es pincében „butellázó” - pálinka- és borkimérés - működött. A Szűcs Mihály (1823-1903) főbíró tulajdonában lévő pincét és a hozzá tartozó földterületet halála után özvegye, Berze Terézia (1827-1913) hagyta Hebrony Kálmán (1869-1936) plébánosra. A plébános saját részére 1915 körül kastélyszerű építményt építtetett. Ezzel egy időben ültethették a kertben ma is álló 12 fát, köztük 10 fekete fenyőt.
Az ingatlant 1945 után államosították, a település kezelésébe került. 1950 és 1955 között a Lenin Tsz használta. Az épületben 1956-tól 1966-ig alsó tagozatos iskolai oktatás folyt két tanteremben. Ezt követően 1971-ig iskolai napköziként működött, melyhez a szolgálati lakásból 1966-ban harmadik foglalkoztatási termet is kialakítottak.
A Szabadság út 77. szám alatti épületben 1973. szeptember 1-jétől létrehozták az Öregek Napközi Otthonát. 1976-tól házi szociális gondozást is bevezetett a tanács. Az Öregek Napközi Otthona és a házi szociális gondozás összevonásával 1979-től Egyesített Szociális Intézményként működött tovább. Az intézmény 1987. november 1-jével új helyre költözött.
Az épületet kisebb vállalkozások bérelték, majd üresen állt, állaga erősen lepusztult.
Az önkormányzat által 2000-ben elnyert PHARE EU támogatásból - a Jászfényszaru Ipari Park fejlesztésének keretében - a Papkastélyt teljesen felújították, üzleti központtá alakították.
A tetőtérben öt kétágyas szoba, a földszinten konferenciaterem, melegítőkonyha, az alagsorban a szabadidő eltöltésére szolgáló eszközök találhatók. Az ünnepélyes átadásra 2002. október 28-án László Csaba pénzügyminiszter és Jürgen Koppén EU-nagykövet jelenlétében került sor.
Forrás:
Tóth Tibor (szerk.): Jászfényszaru kulturális és természeti értékei