A Szabadság és Árpád utak saroktelkén (Szabadság út 79.), a Papkastély előkertjében áll az 56-os emlékmű Szabó Imrefia Béla szobrászművész és Tóásó Tibor kőszobrász alkotása.
Forradalmi emlékművet 2016. október 21-én avatták Jászfényszarun az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója kapcsán.
Az avatóünnepségen Győriné dr. Czeglédi Márta emlékezett meg a hat évtizeddel ezelőtti eseményekről. Az ünnepséget követően szentmisét mutattak be a római katolikus templomban, majd a Cantate Nobis Énekegyüttes adott műsort a Szent Erzsébet Közösségi Házban.
A fényszarui kötődésű művész által készített emlékoszlop – az alkotó jellemzése szerint – olyan műalkotás, amely a magyarság történelmi múltjában a hatvan évvel ezelőtt történt fontos, a nemzet számára sorsfordító eseményre, illetve nagy hatású személyekkel kapcsolatban a megemlékezés fontosságára figyelmeztet.
Az újonnan felavatott fényszarui emlékművön az 1956-os évszám, a forradalom jelképévé vált lyukas zászló és a Kossuth-címer látható, mindezeken túl pedig a mártír miniszterelnök, Nagy Imre 1956. október 30-án elmondott híres rádióbeszédéből kiválasztott mondat látható: „Ne folyjon testvérvér hazánkban!” De láthatók az emlékoszlopon Mindszenty József hercegprímás bíboros szavai is. – Ő volt az a magyar főpap – emlékezett rá Szabó Imrefia Béla –, aki akkor is a keresztény Európa lelkiismerete maradt, amikor az öreg földrész vezetői cserbenhagyták őt. Az emlékoszlopon szabadulása után 1956. november elsején, mindenszentek napján elmondott rádiószózatából választott idézetet a művész: „Minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink. Hála és imádság az áldozatokért!”
Szabó Imrefia Béla szobrász művész által összeállított műleírás: „A jászfényszarui ’56-os emlékmű süttői kőből készült (talapzatával együtt) 350 cm magas emlékoszlop, csúcsán tardosi vörös kőből faragott csillagmotívummal. Az ősi megalitikus kultúrákban a menhirek (magányos, függőleges helyzetbe állított kőszálak) nyilvánvalóan az örökkévalóságnak szánt szakrális jelek voltak. Szent helyek megjelölésére szolgáltak, vagy közösségi emlékművek lehettek. Ezek az obeliszkek előképei voltak. (Az obeliszk egyiptomi neve az „örökkévalónak lenni” szóból emlékművet jelent.) Magas, négyzet keresztmetszetű kőoszlopok voltak ezek, melyek csúcsban végződtek. A csúcs gyakran Napszimbólum volt, sokszor aranyozott gúlaforma, melyen először csillant meg a reggeli napfény. A magyar temetői kopjafák díszített végződése (csúcsa) is sok esetben csillag-motívum. (Ez a forma a „föld”, a „víz” és a „tűz” őselemek közül ez utóbbit, a tüzet szimbolizálja.) A jelekkel ellátott oszlop az égig érő fa jelképe is lehet, életfa-motívum, mely a teremtett világ és az isten között létesít kapcsolatot, a földet köti össze az éggel. Az emlékoszlop olyan műalkotás, monumentum (emlékmű, emlékjel), amely személyek, események emlékére van állítva, és az arra járókat emlékeztetni hivatott. Jelen esetben a magyarság történelmi múltjában a 60 évvel ezelőtt történt fontos, a nemzet számára sorsfordító eseményre, illetve nagy hatású személyekkel kapcsolatban a megemlékezés fontosságára figyelmeztet.
Az emlékmű elülső oldalán látható az 1956-os évszám és jelképek: lyukas zászló, Kossuth-címer. Ezek mindenki számára érthető szimbólumok: a Rákosi-címer szemétre vetése a forradalomnak, a Kossuth-címer megjelenése az újságok címoldalán, teherautókra, harckocsikra festve a nemzeti függetlenségért vívott szabadságharcnak volt jelképe.
Az oszloptörzs simára faragott, hogy írni lehessen rá. Két oldalára a forradalmi napok két emblematikus alakjának porté-domborműve és akkor elhangzott egy-egy mondata került.
Balról látszik Nagy Imre, aki a forradalom miniszterelnöke volt, és akinek mártíriuma 1958. június 16-án teljesedett be. Akasztásra ítélték. Nem kért kegyelmet párttársaitól, hiszen ismerte galád voltukat. Ezek még évtizedekig – 1989-ig – ernyedetlen szorgalommal gyalázták a forradalom és a megölt miniszterelnök emlékét. A bronz portré felett az 1956. október 30-án 14 óra 30 perckor elmondott rádió-beszédéből kiválasztott mondat olvasható:
„NE FOLYJON TESTVÉRVÉR HAZÁNKBAN!”
Jobbról látható Mindszenty József hercegprímás bíboros, akinek beszédes nevét a katolikus hívek ebben a hazában naponta imába foglalják ma is. Ő volt az a magyar főpap, aki akkor is a keresztény Európa lelkiismerete maradt, amikor az öreg földrész vezetői cserbenhagyták őt. Fogságából szabadulása után 1956. november elsején, mindenszentek napján elmondott rádiószózatából idéztem a mondatát:
„MINDEN DICSŐSÉGET MEGÉRDEMELNEK FIATALJAINK. HÁLA ÉS IMÁDSÁG AZ ÁLDOZATOKÉRT!”
Az emlékmű legmagasabb pontjára vörös kőből kifaragott „csonkolt kocka” került, mely a magyar temetők kopjafáiról a jellegzetes magyar csillag-kereszt motívumként ismert.
A négy oldalirányban lejtőkkel kiképzett, gyöngyössolymosi kőből rakott posztamentum 50 cm magas, az alap szélessége minden oldalán 160 cm."
Forrás:
Tóth Tibor (szerk.): Jászfényszaru kulturális és természeti értékei